Kirándulások, táborok

Zenei életünk mellett a kezdetektől fogva nagyon fontos volt számunkra, hogy szabadidős programokon, táborokban is együtt lehessünk.
Elsőként a hittanosokat vitte Vilmos atya táborozni, később János bácsi is úgy gondolta, hogy szükség van zenei gyakorló táborra. Így indultak el a híres zenekari táborok, ahol a komoly gyakorlás mellett játék, szabadidő és kirándulás volt a program.
A tábor résztvevőit a helyi plébánián szállásolták el. Az első két zenekari tábor Vörösberényben és Alsóörsön volt, majd János bácsi választása Bajótra esett, amely egészen 1991-ig szolgált helyszínként. 1979-ben még egy téli zenei tábort is szervezett János bácsi. Ezeken a napokon a fő feladat a kitűzött zenei célok megvalósítása, a darabok megtanulása volt.

A 90-es évek elejére az énekkar is csatlakozott a táborokhoz, az első nagy ének-zenekaros tábort Szombathelyen tartottunk.
1993-tól a legendás – János bácsi számára is nagyon fontos helyszínen – Péliföldszentkereszten táboroztunk éveken keresztül.
Az akkor még romos és felújításra váró épület különleges hangulatára és Tóni atya végeláthatatlan prédikációira mindig nosztalgikus érzésekkel emlékszünk vissza.
Péliföldszentkereszten láttuk vendégül a rozsnyói fiatalokat 1994-ben, akik a tábor előtt pár napot Budapesten töltöttek közösségünk családjainál elszállásolva. Ebben a péliföldszentkereszti táborban körülbelül 200-an vettünk részt, ami nem kis szervezői feladatot jelentett Gábor Mikinek és lelkes csapatának, akik derekasan helytálltak a kihívások megoldásában.
A próbák, napi szentmisék és játékok mellett precízen megszervezték, hogy csoportokba osztva senki se "vesszen el" a táborban. Ebben a táborban volt a híres, egész napos Timóteus akadályverseny, ahol olyan mennyiségű díszlet és jelmez volt bevonva, hogy a csapatok valóban Timóteus korában találták magukat. Itt tanultuk meg Mozart Requiemjét, ami azóta is fontos része kórusunk repertoárjának. Szép emlékként marad meg, ahogy Rochlitz Lackó vezetésével megkapjuk a szép, kék borítós, névre szóló Requiem kottákat...

János bácsi visszavonulása és az új felálló vezetőség élethelyzete miatt pár évig nem tartottunk nyári tábort.

2001-ben Ernyey Áron és lelkes szervezőcsapata kezébe került a nagytáborok szervezésének feladata, akik azóta is rendületlenül és profi módon helyt állnak.
2001 és 2014 között Péliföldszentkereszten, majd a Boldogasszony Iskolanővérek kedves befogadásával 2016-2024 között Debrecenben a Svetits iskolakomplexumban szerveztük meg a hagyományos nagytábort.
Továbbra is nagy hangsúlyt fektettünk a zenei próbákra. Ezeken az alkalmakon tanultuk meg, frissítettük fel többek között Dvořák Stabat Materét, Vavrinyecz Béla Don Bosco oratóriumát, Gounod Szent Cecília miséjét, Mozart Koronázási és Haydn Nelson-miséjét.

A zenei táborok másik célja az ifjúság és a kisgyermekek bevonása a zenei élet pulzálásába.
Így alakult ki, hogy a táborok rendkívül komplex programjában gyerekeknek szóló próbák, kiszenekar és kisénekkar is fontos helyet kap.
A zenei próbák mellett más közösségi programoknak is nagy szerepe van, melyek során a közösség apraja-nagyja összefogva megtapasztalhatja az egységet és az összetartozást számos csapatjáték, sport és közösségépítő program által.
Előadás, filmvetítés, méta, meccsnézés vagy társas est, sport bajnokságok és csapatépítő játékok, beszélgetések, kirándulások, akadályversenyek és a sort folytathatnánk.
Mindezek mellett a tábor igen fontos része a lelki töltekezés. Hagyományosan a programban szerepel a mindennapi szentmise, szentségimádás, keresztút.
Az elmúlt 25 évben a közösségi zenei nagytáborok szinte minden eleme és programja egy évente változó adott témához kapcsolódtak (pl. gömb, térkép, kódex, egyensúly, talentum, híd, háló, Raniero története).
A változatos programok szinte mindegyikében (próbák, prédikációk, játékok…) egészen a részletekig elő-előbukkan az adott téma, mint vezérfonal, egy keretbe foglalva az egész hetet.

Rétegtáborok

Az éves ének-zenekari közösségi nagytábor mellett korosztályos, ún. rétegtáborokat is tartunk.
Ezeket eleinte Gábor Miki és Hegedűs Feri szervezte, bevonva az akkor éppen egyetemista korosztályt.
A rétegtáborok célja elsősorban nem a zenei felkészülés, inkább a hitünk, a közösségi élet és egymáshoz kapcsolódás megélése, erősítve a köteléket egymás között.
Az első rétegtábor 1988-ban tartottuk meg Csatkán.
A visszaemlékezések alapján Fónyban, Zalaszántón, Bodrogolasziban, Felsőtárkányon és Sitkén is megfordult a táborozó csapat. Sőt a rozsnyói szaléziak meghívására még az alacsony Tátrában, Gyömbér magasságában egy menedékházba is mehettek táborozni.
A közösség bővülésével egyre több korosztály számára merült fel az igény külön rétegtáborok szervezésére. Így 1994-től ketté vált az általános iskolások és a gimnazista-egyetemista korosztály tábora. Az általános iskolásoknál Hegedűs Feri mellé Benyus Detti állt a táborszervezésben. 2003-ig a Benyus testvérek közül állt össze egy csapat és hívtak meg más fiatalokat maguk mellé, hogy a gyerekeket elvigyék táborozni.
Egy hosszabb kimaradás után Ernyey Áron, Balogh Juli, Váraljai Eszter és Bartek Dani vitte el a gyerekeket 2010-ben Lovag táborozni, 2011-ben pedig Sitkére egy Vadnyugati kalandra.
2018-tól a Matányi család adott új lendületet az eseménynek. A táborhelyszín az első két évben Kunsziget volt, majd a covid járvány évében Börzsönybe látogattak el. Azóta az ország számos kisebb-nagyobb településén jártak, Bakonybéltől kezdve Zircen át Sopronig.

A gyerekek számára ezek a napok az "öröm tábor" napjai, ahol teljesen rájuk szabott programokkal készülnek, mint kirándulás, közösségi játékok, bátorságpróba, akadályverseny és szigorúan legalább egy kultúrprogram, amelynek témája mindig történelemhez kapcsolódik. Ezeken a napokon a gyerekek gondtalanul tudják megélni a közösséghez tartozást és a baráti kapcsolatok alakulását amelynek köszönhetően a kiscsopik az összetartozásban megerősödve kezdik az új tanévet.
A szervezőcsapat minden évben energiát nem sajnálva, rengeteg kreativitást beleadva egy téma köré szervezi és keretbe foglalja a táborokat. Ügyelnek arra, hogy a nagyobb táborozó gyerekeket is bevonják a részfeladatok szervezésébe, játékok lebonyolításába.
Így alakulhatott ki, hogy az elmúlt hét év alatt generációs váltás ment végbe, és a 2018-ban még résztvevő, táborozó gyerekek az idei rétegtáborban már szervezőként tevékenykedtek.

Kerékpártúrák

A legendás énekkaros bicótúrák az 1990-es évek közepétől nagyjából a 2010-es évek elejéig szerveződtek.
Az első tíz évben Székács Pali vállalta a szervezést és lebonyolítást. A Bécs-Passau-Bécs túra volt a nagyívű felütés, majd bejártuk szó szerint egész Magyarországot, a legeldugottabb vidékeket is.
A szállások leggyakrabban használaton kívüli öreg plébániákon voltak, ahol polifoamon, hálózsákban aludtunk, igazi túrahangulatban. Bár volt, hogy a kert vonzóbb alternatívának tűnt a szobáknál...
Ha akadt a szemináriumi évekből ismerős atya, őt is útba ejtettük és énekeltünk a vasárnapi misén.
Később Csanády Pali és Bori is szerveztek pár évadot, majd Mészáros Ági vállalta magára a feladatot. Emlékezetes volt a konditerem szállás, valamint Csabcsi Nyírcsaholyban élő nagymamájánál tett látogatásunk, ahol annyi töltött káposztát ettünk a bőkezű vendégszeretetnek köszönhetően, hogy alig bírtunk utána biciklire szállni.
A zalai Gellénházán maga a polgármester fogadott minket. Itt a templomban aludtunk, mert ekkora társaságnak szállás másutt nem volt, és a helyi tévé is készített interjút Palival és Áronnal. Ujvári Csaba, Ernyey Áron, Székács Pali, Ernyey Dávid, Csanády Pali voltak általában az élbolyban.
Kedvesen szurkoltak, amikor meglátták a többieket az emelkedő alján és szőlőcukorral jutalmazták az erőfeszítéseket. Mikhely Briginél mindig volt savanyúcukor a megfáradtaknak. Balaton-felvidék, Zala, Baranya, Nyírség, Kisalföld, Bükk, Nógrád, Tisza-mente: igazi közösség-kovácsoló élmény volt mindegyik túra.

Nyári ifjúsági biciklitúrák és kenutúrák 

(Ujvári Csaba beszámolója)

2020 márciusában beütött a Covid, két hónapot töltöttünk bezárva a négy fal közé, pillanatok alatt megszűnt az addigi sok nyári program és nagy utazgatás. Június végén részlegesen feloldották a vesztegzárat, és ekkor gondoltam, hogy biciklitúrára hívom az akkori gimnazista réteget.
Észak-Nyugat-Dunántúlra mentünk, először csak az akkor gimnazista fiúkkal, az apukák autós támogatása mellett. A túra olyan jól sikerült, hogy a következő nyarakon is letekertünk pár száz kilométert az ország valamelyik szegletében.
És milyen egy biciklitúra? Vonatról leszállunk és onnantól egyik falu a másik után, napi 40-50-60 km tekerés, érkezés egy plébániára, elhelyezkedünk, hol ágyakon, hol szivacson, laticelen, vacsorakészítés, utána játék, beszélgetés, himnuszéneklés, eddegélés-iddogálás.
Másnap, ha esik, ha fúj, újabb kilóméterek várnak ránk a következő szállásig, útközben nyomós kúton kulacstöltés, közért, jégkrém, pihenő, majd újra nyeregbe. És persze egy kis kultúra itt-ott, egy templom, egy apátság, egy múzeum, vízerőmű látogatás, beszélgetés, ismerkedés a helyiekkel.
Aztán 2021-ben, ahogy az előző iskolai osztályom nagyobb lett, egy véletlen ötlettől vezérelve elmentem velük kenuzni a Szigetközbe.
Ez olyan jól sikerült, hogy mindjárt átültettem donboscós programnak és ugyanazt megismételtük az addigi biciklisekkel, kiegészülve a lányokkal.
Olyan jól összekovácsolódott a csapat, hogy öt éven keresztül, minden nyáron volt kenutúra-sátortábor a Szigetközben.
Mindenkinek lett beceneve a Facebook csoportban: pl. Adonisz, Kajakra? Nem kenura, Vizisí császár, Antonio, Hátra szaltó 1 nap alatt, Benne jár a korban, Nimfa, Komisz, Kenubajnok, Másik kenubajnok, Legjobb kormányos, Vajazómester, Vizibicikli, Misimókus főnök.
És milyen a kenutábor? Ébredés 9 óra után, mert túl hosszú volt az előző éjszaka. A reggeli már majdnem ebéd. Utána vízre szállás Géza bá túravezetőnkkel, bejárjuk a Szigetköz nevezetes helyeit: Dunakiliti strand és büfé, Denk Pál hallépcső, zúgók, gátak, gátakon való átemelés, tervezett vízbe-borulások. Visszatérve a táborba pihenés, méta, foci, kártya, vacsorakészítés, angol himnuszéneklés, majd hajnalig tartó "Alszik a város", megunhatatlanul minden este.