Lelki életünk

Közösségünk eredendően egy templomi hittancsoportból bontakozott ki. Khirer Vilmos atya, az Egyetemi templom akkori vicerektora annak idején azért hívta magához János bácsit, hogy a hittanos fiatalokból kórust szervezzen – olyat, amely nem csupán énekel, hanem a közös hitből táplálkozva képes közösséget formálni. Az induló kórus hamar kinőtte eredeti kereteit: ma már egy sokszínű, aktív és folyamatosan gyarapodó közösség, amelynek életében a zene továbbra is a hit megélésének egyik legfontosabb útja, formája.

Célunk változatlan: éneklésünk legyen az imádság folytatása, közösségünk pedig a hitből fakadó öröm tanúja.

A szentmiséken, áhítatokon való zenei szolgálat mellett közösségünk lelki élete gazdag és sokrétű. Számos olyan programot szervezünk, amelyek kifejezetten a belső épülést szolgálják. Ennek elemi részét képezik a kiscsoportos foglalkozások, amelyek segítik a tagokat abban, hogy egy bensőségesebb, intim térben is meg tudják élni a hitüket.

Minden évben kétszer – húsvét és karácsony előtt – lelki napra gyűlünk össze, amely a tartalmas előadások mellett csendet, elmélyülést és közös felkészülést kínál az ünnepekre.

Időről időre lelkigyakorlatokat és zarándoklatokat is szervezünk, hogy kilépve a hétköznapokból új módon tapasztalhassuk meg az Istennel való kapcsolatot.

A hagyományos elsőpénteki imakör szintén ez utóbbi célt szolgálja: rendszeresen összegyűlünk, hogy imádságban és közösségben töltsünk tartalmas időt.

Külön figyelmet fordítunk a gyermekek lelki nevelésére is. Számukra korosztályonként tartunk hittanos foglalkozásokat a legkisebbektől egészen az egyetemista fiatalokig. Így nőhetnek fel egy olyan közösségben, ahol a hit, a zene és az összetartozás természetes módon alkot egységet.

Kiscsoportok a közösségünkben

A kiscsoportok kialakulása az 1994-es nagytáborhoz köthető. A táborba meghívott rozsnyói vendégek ugyanis már akkora létszámúra duzzasztották fel a résztvevőket, hogy a szervezők szükségesnek érezték csoportokra osztani a csapatot. Gábor Miki ötlete nyomán az éves működésünkbe is átültettük ezt a szervezeti formát. A kiscsoportokba tömörülésekkel nagyobb figyelmet tudtunk szentelni egymásnak. Abban az évben az egész közösséget lefedő csoportokat terveztek megalapítani.

A gyermekeket is megpróbálták korosztályonként és nemenként összefogni és vezetőkre bízni.

Ahogy egyre több házasság köttetett közösségünkben, kialakult az igény a házaspárokban, hogy ők is kiscsoportokat alakítsanak. Így született meg 1995/96-ban az első házas kiscsoport, amelynek példáját követte a többi. Általában az időben egymáshoz közel házasságot kötött családok alkottak egy kiscsoportot.

A csoportok fontos szerepet töltöttek be a közösség egésze szempontjából is. Egyre többször felmerült, hogy egy-egy esemény megszervezésére kiscsoportok lettek felkérve, így már nemcsak a személyek megtartásában, lelki fejlődésében, jó barátságok kialakulásában volt jelentőségük, hanem a közösség működésének is meghatározó elemei lettek. Adventi gyertyagyújtások, Mikulás-műsor szervezése, adventi vásárra készülés, szentség- imádás a lelki napokon, farsangi műsorok: mind-mind olyan események, melyeket mai napig a kiscsoportok koordinálnak.

Elsőáldozós hittan - Benyusné Balogh Orsi beszámolója

Az elsőáldozós hittanom gyökerei a makkosmáriai énekkaros zarándoklatig nyúlnak vissza.

Ott Attila atya prédikációjában arról beszélt, hogy engedjük a Szentlelket működni az életünkben – figyeljük, mire hív bennünket, és milyen feladatot tudunk a közösség javára végezni. Ekkor már túl voltam a franciaországi "Jöjj, kövess engem" elnevezésű hitoktatói képzésen. Ez a gyönyörű kateketikai út az óvodáskortól a bérmálkozásig kíséri a gyerekeket, beleértve az elsőáldozásra való előkészítést is. Számomra ez a felkészítés a legszebb munka, melyet a Földön végezni lehet – éppen ezért sokáig nem tartottam magam méltónak rá. Makkosmárián azonban meghallottam a hívást, miközben az eszköz már a kezemben volt. Igaz, a francia leckéket még le kellett fordítani, valamint a sziluetteket beszerezni, de elindultam Attila atya segítségére.

Az elsőáldozási hittan két évig tart. Mivel két külön szentségről van szó, az első évben kifejezetten a szentgyónásra készülünk, és csak ezt követően kezdjük meg az elsőáldozásra való felkészülést.

A szentgyónás azért is kap kiemelt szerepet eleinte, mert rendszeres gyakorlása a későbbiekben is meghatározó lesz az életünkben.

Első szombatokhoz kapcsolódó hittan

Az első szombatokhoz kapcsolódó házas hittan a 2005/2006-os tanévben indult el. Felmerült ugyanis az igény, hogy a házaspároknak teremtsünk egy olyan fórumot, ahol rendszeresen találkozhatnak, valamint foglalkozhatnak a hitükkel, közben egymás gondolatait és tapasztalatait is megismerhetik. Az első két évben Kozma Gergő és Kozmáné Benyus Kinga szervezte az alkalmakat, majd 2007 őszétől átvette egy szervező csapat Beöthy Panni, Buzsor Bea, illetve Csanády Bori és Pali személyében. Ezzel a váltással együtt járt, hogy ezután meghívott előadók helyett lelki füzetek mentén közösségünk házaspárjai készültek fel egy-egy témából. Egészen 2017-ig működött házas hittanként, amikor is a program új, "Légy jelen" nevet kapott, és innentől kezdve hónapról hónapra számos neves előadót hívtunk, valamint kinyitottuk a kaput a közösség minden felnőtt tagja előtt. Ekkor már Ernyey Áron és Dávid segítségével Csanády Pali és Bori voltak a felelős szervezők. Azóta is megtartjuk minden hónap első szombatján a találkozókat, amelyeken váltakozva előadók vagy közösségi tagjaink vállalnak egy-egy témát, közös gondolkodásra hívva a felnőtteket. Az alkalmak alatt már a kezdetektől felügyeletet szerveztünk a kisgyerekeknek, hogy szüleik könnyebben részt tudjanak venni a programon. Ebből nőtt ki az a rendszer, hogy a nagyobb gyerekek közben nemcsak "eltöltik" az időt, hanem kiscsoportokba szervezve fiatal vezetőikkel hitbeli témák feldolgozásával és közösségi játékokkal kapcsolódnak egymáshoz. Így történt, hogy a kiscsoportok szervezése a gyerekek körében is tovább öröklődött.

Elsőpéntek - Beöthy Ildi beszámolója

Jézus Szíve tiszteletének és engesztelésének évszázadok óta egyik formája az elsőpénteki ájtatosság. Attila atya buzdítására és támogatásával énekkarunkban is több évtizedes hagyomány az elsőpénteki alkalmak megtartása. Korábban mindig más-más kiscsoport vezetésével, az utóbbi években a Prohászka Kör szervezésében zajlik. Ezeken az estéken közösen veszünk részt a 6 órai szentmisén, utána pedig imaórat tartunk, imádságban hordozva különösen is tözösségünket, a küldött imaszándékokat, templomunkat, a Szemináriumot és papjainkat.

Prohászka kör

Kiscsoportunk tagjai régóta Prohászka Ottokár püspök atya lelkiségi írásainak lelkes olvasói. Sajátos aktualitása az ő személyének, hogy az Egyetemi templomban tartott híres konferenciabeszédeket 1905 és 1927 között, és a halálát okozó agyvérzés is e szószéken érte 1927. április 1-jén. Alkalmainkon, melyeket 2000 táján kezdtünk el, együtt olvassuk és elmélkedjük át valamely aktuális szövegét az Elmélkedések az evangéliumról vagy az Élő vizek forrása című művéből.

A székesfehérvári egyházmegye kezdeményezésére indult Prohászka Imaszövetségbe is belépve különösen szívünkön viseljük a papokért, a hivatásokért végzett imádságokat, Prohászka Ottokár közbenjárását is kérve. Ennek kapcsán felvettük a kapcsolatot a székesfehérvári Prohászka Ottokár emléktemplom közösségével is, akikkel már több közös program is létrejött, és együtt igyekszünk készülni a közelgő centenáriumra, Prohászka Ottokár halálának százéves évfordulójára.

"Hiszek a Szent Szívben és szeretetében,

Hiszek a lelkek szent közösségében,

Hiszek a Szeretet végső győzelmében"

(Prohászka Ottokár)