Koncertek, turnék
Egy 7 gyermekből álló kórustól, amely kizárólag a vasárnapi szentmiséken teljesít szolgálatot, egy 150 fős ének-zenekarig, amely évről-évre ad koncerteket alkalmanként akár több 100 fős hallgatóságnak. Ez a mondat talán megfelelően érzékelteti, hogy a szereplések terén mekkora utat járt be kórusunk az utóbbi fél évszázadban.
A zenei élet kezdetben egyszerű, könnyen megtanulható motetták lejátszását, éneklését jelentette, amelyhez egyre több kis zenész is csatlakozott. A gyarapodó közösség első szereplései a hetvenes évek második felében, nyolcvanas évek elején főként Budapesten és környékén (pl. Nagybörzsöny, Külső Ferencváros, Pilismarót, Márianosztra) és természetesen az Egyetemi templomban voltak. Az akkor még főként általános iskolás korú gyerekekből álló ének- és zenekarunk különleges színfoltot jelentett a kommunista rendszer egyház ellenesvilágában, ezért sokfelé hívtak minket.
Az első nagy határon túli kirándulásra (és mindjárt nyugati irányban!) 1983-ban került sor, amikor a szalézi rend meghívására Bécsben szerepeltünk. A később sokat látott fellépő ruhánkat, a sárga, Don Bosco portréjával ellátott pulóvereket – amelyek közel 20 évig szolgáltak a szerepléseken – itt kaptuk a szalézi atyáktól. Ezen turné során ismerhettük meg Havasi József szalézi atyát, akire mindig számíthattunk, támogatónk és patrónusunk volt több évtizeden keresztül egészen haláláig. Komoly munka és kihívás volt János bácsinak és az ének-zenekarnak egyaránt, de a szerepléseknek hatalmas sikere volt. Megismertek minket az egész országban, a meghívásoknak nem győztünk eleget tenni.
Kiemelkedő alkalom volt az 1987-es varsói kirándulás Szent II. János Pál látogatása idején. Sokszorosan különleges alkalom: a "kelet-európai" pápa a rendszerváltozás előtti évek Lengyelországában, szülőhazájában. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy ezen alkalomra minket kértek, hogy énekünkkel szolgáljunk a pápai szabadtéri szentmisén. Két motettát énekeltünk: az O Sacrumot, valamint az Aprite le portét ("Nyissátok ki a kapukat Krisztus előtt"), amelyet kifejezetten erre az alkalomra írtak. A kirándulás során a varsói szalézi templomban adtunk egy 2 órás koncertet a teljes egyházi évet felölelő művekkel, Hozsannától Hallelujáig. Ez a koncert program később János bácsi védjegye lett, az egyházi évet végigkísérő zenei program, aminek a végén "elsötétül a kép" (ez János bácsi mondása volt, amin a kamasz fiatalok sokat nevettek). A częstochowai Fekete Madonna, Jerzy Popiełuszko vértanú atya sírjának csöndes megtekintése, spontán koncert a szakadó esőben egy aluljáróban és megannyi felemelő pillanat…
1990-ben egy újabb remekmű került az ének-zenekar repertoárjára, ekkor tanultuk meg első alkalommal Rossini remekművét a Stabat Matert. A premier előadás 1991 tavaszán az Egyetemi templomban volt. Ennek a darabnak a bemutatásához komoly szólisták közreműködésére volt szükségünk. Hála a Jóistennek ebben sem kellett hiányt szenvednünk, az évek során – a teljesség igénye nélkül – olyan kiváló művészekkel dolgozhattunk együtt, mint Molnár András, Heim Mercedes, Szabóki Tünde, Cser Péter, Szüle Tamás, Basky István.
Időközben bekövetkezett a rendszerváltás és 1991-ben Szent II. János Pál magyarországi látogatása. A szombathelyi pápai misét megelőzően oldalt álltunk egy dobogón, előttünk ment el a pápamobil, ami a Szentatyát szállította. Nem lehet elfelejteni azt, hogy miközben a Szentatyát üdvözöltük, az akkor már újra hivatalosan is szalézi János bácsi könnyezve figyelte az elhaladó konvojt. A rákövetkező napokban Budapesten a Hősök terén katonai fúvószenekar kíséretével énekeltük Kodály Ének Szent István királyhoz című művét. A mise zárásaként csodálatos volt a tömeggel együtt énekelni a Boldogasszony anyánkat.
A rendszerváltás nem csak jót hozott a közösség életében, 1991 szeptemberében el kellett hagynunk otthonunkat, az Egyetemi templomot és a Szeminárium épületét. A szalézi atyák hívására költöztünk Újpest-Megyerre, János bácsival együtt. 1992-ben itt Újpesten és Wekerlén ünnepeltük János bácsi aranymiséjét.
1992-ben Győrben Apor Vilmosra emlékezve a székesegyházban előadtuk a Koronázási misét. Ez egy nagyon izgalmas előadás volt, mert János bácsi váratlan betegsége miatt Katinak kellett beugrania karmesterként. A közönség soraiban ott ült Halmos László is, akinek a Hogyha az Úr című művét is előadtuk, aki a szentmise után külön köszöntött minket.
1993-ban Rimaszombaton a szlovákiai magyar egyházi kórusok találkozóján énekeltünk, majd egy évre rá újra a felvidéken Rozsnyóban vendégszerepeltünk.
Ebben az évben egy újabb Mozart misét tanultunk. A Missa Brevis első előadására Veszprémben került sor. Mozart miséit a következő években több alkalommal előadtuk, Bajóton, Kispesten, a ráckevei templom freskójának felavatásán is.
1995-ben János bácsi 80 éves lett, amit Wekerlén ünnepeltünk. A wekerlei hívek, János bácsi korábbi kórusa és a Don Bosco kórus szülőkkel, pártoló tagokkal kiegészülve köszöntötték János bácsit. János bácsi még jó erőben volt, de egészége már sokszor nem engedte, hogy velünk legyen. Érezni lehetett, hogy tudatosan tervezi a kórus jövőjét és ennek megfelelően fokozatosan adta át a stafétabotot Sanyinak, Attila atyának, Katinak és segítőiknek. 2002 januárjában János bácsitól búcsúztunk énekünkkel Péliföldszentkereszten. Szomorú és egyben megdöbbentő élmény volt megtapasztalni azt, hogy mennyi ember életét határozta meg János bácsi személye.
Újat tanulni mindig öröm és lehetőség volt számunkra, így különösen emlékezetes élményt jelentett, hogy 2002-ben Gounod Szent Cecília miséjét, majd 2004-ben Vavrinecz Béla Don Bosco az ifjúság megmentője című oratóriumát mutattuk be, utóbbit ősbemutatóként. Vavrinecz Bélával külön élmény volt együtt dolgozni. A péliföldszentkereszti nyári tábort is velünk töltötte és személyesen instruálta művének próbáit.
Meghívásnak eleget téve 2004 októberében Olaszországban is jártunk. Egy zenei fesztiválon Pordenónéban adtuk elő Haydn Nelson-miséjét. A helyi plébános atya szavai mai napig a fülünkbe csengenek, közösségünket példaként állítva bíztatta a helyi híveket, hogy gyermekeiket a hitre és a zenei szolgálatra neveljék. Egyik olaszországi fellépésünkön a rossz szervezés csalódást, de egyben vidám emlékeket okozott: egy szalézi kollégiumban léptünk fel, miközben a diákok otthon voltak az őszi szünet miatt, így néhány helyi atyából állt a hallgatóság. A kisfiúk Don Bosco csibészei előadása, valamint Leopold Mozart Játék szimfóniája közben a különleges vízi furulya bedugulása és a szervíz négykézlábas közlekedése a koncert közben a zenészek lába alatt igazi vidámságot csalt közénk.
2009-ben Újvidéken is énekeltünk, ahol a Rossini Stabat Matert adtuk elő nagy sikerrel. Az esti fogadáson megismerkedhettünk a helyi szórvány magyarság képviselőivel. 2010-ben Révkomáromban Mozart Requiemjét, majd 2011-ben ugyanitt Schubert Asz-dúr miséjét adtuk elő. A helyi magyar polgármesterjelölt meghívására érkeztünk a városba, ahol nagyon szívélyesen fogadtak minket. Különleges hely, különleges körülmények, de nagyon hideg templom fogadott minket.
Ezekben az években számos szereplésünk volt Szombathelyen, Győrben, Kazincbarcikán, Esztergomban és természetesen az Egyetemi templomban is. Tovább bővült a repertoárunk, Gounod, valamint Jacob De Haan Missa Brevis művével.
2011-ben tartotta meg zenekarunk az első Quadrum- koncertet, amely azóta is – szinte minden évben – visszatérő eseménye közösségünk zenei életének. A koncert különlegességét a helyet adó Quadrum-kert adja meg. A zenekari művek a szabad ég alatt szólalhatnak meg egy különleges környezetben. Ezek az alkalmak lehetőséget nyújtanak arra, hogy a zenekari tagok szólistaként is bemutassák magukat.
2013 nyarán újra a Felvidéken jártunk egy 3 napos kiránduláson Kassán, a Szepességben. Énekeltünk a Szent Erzsébet-székesegyházban a szentmisén és Rákóczi Ferenc sírjánál is.
2021-ben aNemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson találkozhattunk Ferenc pápával. A fáklyás körmenet zárásaként a Hősök terén énekeltünk a veszprémi és székesfehérvári fúvószenekarok kísérete mellett. A hatalmas tömeg, a gyertyák fénye és a zene áradása mindenkit magával ragadott. Másnap a zárómisén az 1000 fős kórusban énekelni szintén életre szóló élmény volt. Ferenc pápa személye, kisugárzása megérintette a lelkünket.
2019-ben tanultuk meg Dvořák Stabat Mater című művét, ami az egyik legnagyszerűbb romantikus egyházzenei alkotás, gyönyörű dallamok, nagyszerű hangszerelés. A művet a gazdagréti Szent Angyalok templomának kórusa is megtanulta, velük együtt adtuk elő a Szent Angyalok templomban. Fantasztikus élmény és siker, valamint a két kórus közös szerepléseinek kezdete volt ez.
2023-ban újra találkozhattunk a Szentatyával magyarországi látogatása során. A Szent István- bazilikában a papokkal és szerzetesekkel történő találkozása során énekeltünk, a szereplést a világ sok országában élőben közvetítették. Nehéz visszaadni azt a légkört, ami ott körül vett minket, Istennek legyen hála érte.
2025 jubileumi év, emlékezés és a jövő tervezése, előadtuk Gounod Szent Cecília-miséjét, Rossini Stabat Matert-ét és a jövőre készülve tanuljuk Dvořák Te Deumát. A hálaadással, Te Deummal szeretnénk zárni az ünneplést, emlékezve az 50 évre, alapító atyákra, régi és mai kórustagokra, barátságokra, zenei élményekre.